Sziasztok ismét!
Kicsit belejöttem, mert próbálom beindítani a történetet. Eddig nem nagyon történt semmi, de most ennek meg kell változnia. Szegény Niallt már annyira sajnálom, fogalmam sincs, hogy tudok majd pontot rakni ennek a történetnek a végére (vagyis én már tudom, hogy végződik, csak nehéz lesz).
Kicsit belejöttem, mert próbálom beindítani a történetet. Eddig nem nagyon történt semmi, de most ennek meg kell változnia. Szegény Niallt már annyira sajnálom, fogalmam sincs, hogy tudok majd pontot rakni ennek a történetnek a végére (vagyis én már tudom, hogy végződik, csak nehéz lesz).
Tettem ide is egy szavazást oldalra, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szeretném, ha sokan szavaznátok!:) (és nem, még nem tudom, hogy pontosan mikor is lesz vége, csak most lettem kíváncsi)
Szeretném megköszönni az előző részre érkezett pipákat és kommenteket. Nagyon örülök, mikor látom, hogy ezeknek száma nő. Köszönöm az új feliratkozóknak is! Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat, kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel!:D
xx
×××
éjjel 06.29
Idegesen rúgtam be magam előtt az
ajtót, ami kilincsével beszakította a falat. A szokottól eltérően rettenetesen
zaklatott állapotban vonultam végig a neonvilágítású földalatti folyosón. Miután
elbúcsúztam Nialltől az első utam ide vezetett, és az alatt bőven volt időm
felbosszantani magam. Határtalan szemtelenség! Az évek során Tyler minden
alkalmat megragadott, amivel nekem keresztbe tehet, ez idáig én csak
megakadályoztam, és kinevettem, amiért sosem sikerül neki semmi. A mostani
helyzet azonban más. Niall más, más vagyok én is, nem hagyhatom szó nélkül.
Olyan ideges voltam, amilyen még soha, a kezeim is remegtek, és apám után
kiabáltam, majd idegesen berontottam az irodájába. Kivágtam az ajtót, fújtatva
rohantam be rajta, közben meg sem próbálva lenyugodni. Döbbenten állt fel,
annyira meglepődött, hogy még csak zaklatottnak sem tűnt, amiért ilyen
szokatlan módon érkeztem. Két kézzel az asztalára csaptam, megtámaszkodtam
rajta egy ideig, majd heves mutogatással, üvöltve panaszoltam el a tegnap este
történteket, hogy Tyler le akarta vadászni a célpontom.
– Hallottam hírét, ifjú hölgy, hogy kegyed játszadozik jövendőbeli
áldozatával – fújta ki a levegőt, visszaült a székébe, és egy papír kupacot
ütögetett az asztalhoz, hogy sorba rendezze őket. – Természetes dolog ez a te
korodban. Tisztában vagyok vele, hogy kalandra vágysz. Ugyanakkor Tyler a te
örök ellenfeled lesz. Be kell látnom, hogy nem voltam túl jó apa. Ennek
ellenére, mindketten gyönyörű eredményeket értetek el – nézett maga elé üres tekintettel.
Talán ilyenkor gondolkodik el azon, milyen rosszul választott mesterséget.
Tyler az ő fia, a mostoha bátyám.
Mikor anyámmal
ide kerültünk – jobban mondva, valahogy összejöttek – az én sorsom is azonnal
megpecsételődött. Tyler akkor már elkezdte a kiképzést, hiszen ő volt a fia.
Neki kellett a legjobbnak lenni, ám ő nem erre született, hiszen egy vérbeli idióta.
Természetemnél
fogva keményen küzdöttem, hogy jobb legyek mindenkinél, és nem is maradtam alul
velük szemben, pedig én voltam akkor az egyetlen lány. Leköröztem Tylert,
amiért ő azóta is ellenfélként tekint rám. Lekörözni észben, közelharcban
mindig ő győzött, de a gerilla módszerekben verhetetlen maradtam vele szemben. Több
sikeres küldetést tudhatok magam mögött, és egyszer elvégeztem helyette egy
munkát, amit ő elrontott. Talán nem is ez a pontos oka, inkább az, hogy az apja
engem ajnározott onnantól. Nagy jövőt szánt nekem, és a „gyilkos kis
hercegnőjének” nevezett. Sejtettem, hogy egy nap, beleköp még a levesembe…
– Nem az én hibám, hogy ha belepusztul, akkor sem tud jobb lenni nálam!
– vágtam a képébe – Jobb lenne figyelmeztetned, hogy ha még egyszer! Csak
egyetlen egyszer is… megpróbál a célpontom közelébe menni, ő lesz a következő
hulla a savas hordóban!
– Azt hiszem, beszélnem kell a fejével – bólintott, mire kissé
megnyugodtam, és leültem a székre. Újra rendes ütemben vettem a levegőt, és
szokásos mosolyra húztam a szám. Az ő eddigi feszültsége is felengedett, amint
mosolyogni látott. Éreztem, hogy mondani vagy kérdezni akar valamit, de inkább
nem mondta. – Hogy halad az ügy? Talán kicsit nagy falat ez még neked nem? –
kérdezte helyette.
– Azt hiszem nem. Egészen jó úton haladok – köröztem körmömmel a szék
karfáján zavaromban. Hazudtam és nem akartam, hogy Niall szóba kerüljön. Féltem
tőle, féltem magamtól, féltem az egész következményétől is. Nekem folytatnom
kellett az életem, neki pedig meg kellett halnia. Apámmal szemben ülve, akkor
jöttem rá, mennyire igazságtalannak tartom, hogy neki kell meghalnia. Neki,
pedig ő semmi rosszat nem tett, és én ezerszer is jobban megérdemlem a halált.
Felálltam, és kisétáltam a dohos irodából.
[Niall jobban meglepődött az esti akciómon, mint én magam, vagy Tyler.
Miután elhúzódtam tőle, hatalmas szemeit úgy meresztette rám, mintha szellemet
látna. Azonnal felborítottam, és a vállára hajtottam a fejem. így azonnal kikerültünk a célkeresztből. Gyorsan
bepötyögtem Tylernek;
„Takarodj, te szerencsétlen. Ez az én melóm, te menj a dolgodra, súrold
a szennyes alsót, idióta.”
Persze azonnal válaszolt. Annyira biztos voltam benne, hogy ő
próbálkozik.
„Inkább, mint a te nyálas szappanoperád…ribanc, meg sem lep.”
Ahelyett, hogy megkönnyebbültem
volna, nyugtalanítani kezdett, ami percekkel azelőtt történt. Egy buta
teknősnek éreztem magam, akit befogtak hálóval. A történtektől függetlenül
Niall továbbra is tartotta a távolságot, de sokszor észrevettem, hogy engem
néz.
Talán az arcomon kereste a választ a kérdéseire?
Talán teljesen természetellenes viselkedésemre keresett magyarázatot?
– Sajnálom – tettem kezére a sajátom kicsivel később,
egyenesen a szemébe néztem. Csillogó tekintete elbizonytalanított. Egy
pillanatig azt hittem, semmit nem mond majd.
– Van ennek értelme egyáltalán? –
kérdezte kis idő elteltével, én pedig továbbra is a szemébe néztem. Teljesen
igaza volt. Semminek nem volt értelme, amit csináltam. Teljesen fölöslegesen
töltötte velem az idejét, és fölöslegesen adta bele a lelkét ebbe az egészbe,
mert nem érdemeltem meg. Képtelen voltam elszakadni az életemtől. Nem tudtam
feláldozni érte mindent, ahogy ő sem tudott volna feláldozni értem semmit. Nem is
akartam ilyet kérni tőle, én sem akartam megtenni érte. Lehajtottam a fejem,
magamhoz húztam a kezét;
–
Nem tudom – mondtam ki végül. – Ez sokkal bonyolultabb, mint gondolod.
– Mi lehetne ezen olyan
bonyolult? – állam alá csúsztatta mutató ujját, és felemelte a fejem, hogy újra
a szemébe nézzek. Egy egyszerű lánynak éreztem magam, és akkor olyan jó lett
volna tényleg annak a lánynak lenni. De nem lehettem az.
–
Mennem kell – álltam fel, ahogy veszélyben éreztem újra a küldetést – Holnap – tettem hozzá, mire elkapta a kezem,
gyengéden, de határozottan visszarántott. Újra olyan közel volt hozzám,
szorosan magához ölelt, a szánk már majdnem összeért, érzetem, ahogy lélegzik,
a szapora szívverését, de nem tett semmit, csak figyelt és várt. Néhány
pillanatig még szenvedtem, a kínzó távolságtól, küzdöttem magammal. Behunytam
szemeim, hogy elraktározzam azt a pillanatot örökre, majd egyszerű puszit adtam szája szélére, aztán elfutottam előle.]
Újra végig vonultam a folyosón, a
neon zúgása töltötte be a teret. Minden a régi volt, csak én nem… Zavaros
gondolataim régi és újabb emlékek között ingáztak.
[Sötét volt, késő éjszaka, mikor valami halk neszt fedeztem fel a
konyhából. Azonnal oda siettem, hogy óvatosan körül nézzek, mikor egy erős kéz
megragadott a hajamnál fogva, és úgy húzta oda magához a fejem. Még a sötétben
is felismertem Marcello vonásait. Egészen közel volt, én meg mozdulni is alig
tudtam, mert lefogott közben, majd a falhoz szorított.
– Mit akarsz itt? – kérdeztem
nyersen, próbáltam ki furakodni, de egész testével a falnak nyomott, úgy simult
hozzám, mintha mágnes lennék, ő pedig a vas.
– Téged – vágta rá, miközben végig
simított a testemen.
– Jó – mondtam, mire egy
pillanatig dermedten bámult, s mikor látta, hogy komolyan gondolom, felemelt, áttett
az asztalra, amiről előbb gyorsan lesöpörte a tárgyakat a földre.]
Niall világa
más volt, mint az enyém. Ha nem ölném meg, akkor sem lehetnénk egymásé… ez nem
végződhet jól. Meg kell halnia… és nekem kell megölnöm.
Sajnálom, Niall...
Sajnálom, Niall...
Istenem, neeee az utolsó sorok elszomorítottak, Mady nagyon határozottnak tűnik.
VálaszTörlésRemélem meggondolja magát, nem szabad megölni ezt az édes cukipofa gyereket. most eszembe jutott a kép amit nem rég küldtem, egyem meg :(
Tyler egy pöcs, takarodjon hangyát szedni. Mady apja hát nem is tudom mit mondjak róla... Nem tűnik olyan kegyetlennek, bár ha megtudná miféle érzéseket táplál a kislány a acélpont iránt lehet elfenekelné... Na mindegy is nem hordok össze hülyeségeket. Várom a kövi részt. :)
xx
Azok engem is. Néha kiborulok közben, hogy ilyen gondolatokat kell megosztanom... Mady határozott. Az eleje óta tudja, hogy ez a feladata és nincs választási lehetősége. Most melyik képre gondolsz? minden nap egy csomó képet küldesz:DD
TörlésTyler mást fog csinálni... azt hiszem. Az apja, aki a mostoha apja, büszke rá, mert jó, ezért szereti... Nem hinném, hogy csak egy elfenekelést érdemelne ki, ha kiderülne ez a beteg kis érzelem, ami kialakult benne.
~xx
Sajnálom, hogy csak most tudok kommentelni. Zseniális részeket hoztál, és nem csalódtam benned!
VálaszTörlésMady néha elbizonytalanodik, aztán meg határozott lesz, és most úgy össze vagyok keveredve. El nem tudom képzelni, hogy akkor most megöli, és erős lesz, vagy inkább csak elküldi, és veszít. Habár Mady nem olyan lány aki csak úgy veszít. Ez tényleg 'bonyolult'...
Tyler most mi a fenéért keveredik ide, miért nem tud magának egy másik célpontot kitűzni? Mady apukája, pedig kicsit fura, nem is tudok rá mit írni.
És ezek a kis visszaemlékezések. Ahogy megpillantottam a képet azthottem, hogy Niall-el kavarodtak így össze, és miútán elolvastam a szöveget, ami mellé tartozik kicsit elszomorodtam. Csak remélni tudom, hogy nem öli meg Niall-t, hoszen ő is bevallotta magának, hogy érez iránta valamit és, hogy ez az érzelem nélkül ő nem tud élni.
Várva várom a következő részt, és imádom a blogod!
With love: L. xx
Köszönöm!
TörlésElőször is, ő azért bizonytalanodik el néha, mert nincs hozzászokva ahhoz, hogy így érezzen. Bárki összezavarodna. Látod, még te is, pedig nem is vagy a helyében. Milyen rossz lehet most neki. Nekem is rossz, pedig nekem nem kell megölnöm, csak írni erről. Szörnyű.
Tyler csak egy idióta, az apának meg ... ő még ilyen kis semmi. Mert neki később lesz majd szerepe.
Niall azért nem érdemel ilyen kegyet Madynél, mert ő többet jelent egy egyszerű kis "összekavarodásnál". De ki tudja mi lesz még közöttük. Van még jó pár rész. Szegény Niall. Azt hiszem mindenki ezt reméli:D
~xx
Utol értem magam, nagyon jó a történet! Csak így tovább!
VálaszTörlésJaj, nagyon örülök, hogy utolérted magad, és tetszik:DD
Törlés~xx
Szépen felépített fejezet lett.
VálaszTörlésAz apja elég érzéketlen tuskó, furcsa, hogy büszke a gyerekeire, mintha olyan jókat cselekednének. Beteg fazon, sajnos volt honnan örökölni ezt a szemléletet. Tipikus vezér egyéniség, mint a maffiózó filmekben a bandavezér. Kemény, erős alkat az apuka is. Érthető a lány bizonyítás akarása.
Mady meglepetést okozott ezzel a kis akcióval a végén, vagyis persze nem gondolom, hogy Niall miatt hipp-hopp feladja az életét és jó kislány lesz, a hozzá hasonló embereket nem egyszerű megváltoztatni. Elgondolkodtam, hogy vajon egyszer sikerül-e vagy végül mégis megöli a kis szőkét. Igazából ötletem nincs, semmi. Egyszer úgy érzem jól fog minden alakulni, de a következő sorban már ott van az, hogy még sem. Fúú nagyon izgalmas, és a pláne, hogy ötletem nincs a folytatásról.
Nagyszerű rész lett, imádtam. Ezt egyszer érdemes lenne könyvbe köttetni és árusítani. Szerintem papíron is elolvasnám még egyszer.
Izgalmas kis sztori.
Várom a következőt!
puszillak, Cami
Igen, mindenki egy érzéketlen tuskó, aki ezzel foglalkozik. Büszke azért, amit elértek, nem feltétlenül arra, hogy ölnek. Arra, amit tudnak.
TörlésA "kis akció a végén" egy emlék volt egyébként, hogy bemutassa, milyen is volt ő azelőtt. Az pedig, hogy továbbra is meg akarja ölni, majd kiderül, hogy miért van. Mert neki most nagyon fontos döntést kell meghoznia, ami mindenki életére ki fog hatni. Örülök, ha bizonytalanságban tudlak tartani:D
Nagyon köszönöm! Jól esik olvasni az ilyen hozzászólást!:))
~xx